Erwin Johannes Eugen Rommel
(1891 - 1944)
Rommel már serdülő korában katona szeretett volna lenni. 1912-ben belépett a német hadseregbe, a 124. gyalogezredben szolgált. Parancsnoka felfedezte rátermettségét, ezért tiszti iskolába küldte. Az I. világháború elején egy rohamcsapat tisztje volt, az első vonalban szolgált. 1914 szeptemberében puszta bajonettel támadt 3 francia katonára, a kézitusában megsérült, kórházba került, majd hősi cselekedetét a Vaskereszttel jutalmazták.
A háború után is katona maradt, Drezdában, majd 1929-ben Stuttgartban szolgált. Eközben könyvet írt, Gyalogság előre címmel. 1933-ban, a nácik hatalomra jutásából csak előnyei származtak. A Potsdami Akadémián már vezérezredes volt. 1939-ben a lengyel hadjárat során Hitler testőrségének parancsnoka lett. A Führer olyannyira meg volt elégedve szolgálataival, hogy felajánlotta neki, szolgálhat bármely alakulat élén. Rommel a 7. páncélos hadosztályt választotta.
Bár nem vett részt tevőlegesen a Hitler-ellenes összeesküvésben, a Gestapo emberei mégis rátaláltak, és öngyilkosságra kényszerítették (1944. október 14.-én).
